Kettes típus

Énképük – „Melegszívű, önzetlen, figyelmes, gondoskodó, kedves, együttérző, szeretetteljes vagyok”

Jellemzőjük – Valóban nagylelkűek és önfeláldozók, gondoskodásuk azonban sok esetben, inkább saját jóérzésük megteremtésének, vagy épp mártíromságuk megélésének szól, mintsem felebaráti szeretetüknek vagy valódi önzetlenségüknek

Fővágyuk – A „szükség legyen rájuk”, illetve szeretve legyenek érzése

Főfélelmük – Hogy nem méltóak, mások szeretetére

Problémáik – Elsősorban saját szükségleteik, igényeik beismerésével vannak

Fővágyuk elérése – Mások szolgálatával, szükségleteinek előtérbe helyezésével érik el

Azonosulásuk – A jótetteikért kiérdemelt elismeréssel és „önnön nagyszerűségük” jóérzésével

Felettesénjük üzenete – „Akkor vagy jó, ha mások szeretnek és közel állsz hozzájuk” 

Megküzdési stratégiájuk – A megmentő szerepében tündökölni

Társadalmi szerepük – „A különleges barát”

Fővágyuk torzulása – Amikor a szeretet utáni vágy, már nélkülözhetetlen szükségletté válik

Főbűnük – A kevélység, amely a saját szenvedés beismerésének képtelenségét, tagadását jelenti, valamint azt a hiúságot, amivel minderre még büszkék is

Társas reakciójuk, egy emberekkel teli szobába lépve – „Ó ezek a szerencsétlen emberek, biztos szükségük volna a segítségemre”

Emberi kapcsolataik alapja – Tekintélyszeméllyé válva, nélkülözhetetlenné teszik magukat

Vágyaik elérése – Mások segítésével, szolgálásával, kiérdemlik azokat

Nehézségek elkerülése – Csalódottságukat pozitív módon próbálják értelmezni, hogy ne kelljen szembenézniük saját kielégületlenségükkel, csalódottságukkal, elfojtott haragjukkal

Problémák kezelése – Tagadják, hogy bármi problémájuk volna, ahogyan szükségleteiket is, majd ezt kompenzálandó, túlzott hangsúlyt fektetnek mások szükségleteire

Veszteségek elhárítása – Pozitív énképüket hangsúlyozzák, jó szándékaikra összpontosítanak